Az esetek döntő többségében a macska emberi közreműködés nélkül hozza világra kölykeit. Mégse hagyjuk egyedül a lakásban, mert előfordulhat hogy tapasztalatlan cicánk nem képes az újszülöttökre vigyázni. A szülés görcsökkel indul. Ahogy az anya teste görcsbe rándul, bundája alatt dudorként kirajzolódik a kölyök teste. Beletelik némi idő, mire az első kiscica megszületik, különösen akkor, ha ez a nőstény első vemhessége. Ha még néhány óra múlva sem történik semmi, hívjunk állatorvost. Átlagosan négy kölyök születik egy alomban (lehet több vagy kevesebb is). A kicsit kb. félórás különbséggel jönnek a világra tehát a szülés nagyjából két óra hosszat tart ha nincs semmi komplikáció. A méhlepény a kismacskával együtt jön ki az anya testéből és a nőstény megeszi azt. Elharapja a köldökzsinórt, optimális esetben 2,5 cm-re a köldöktől. a Kölyök orrát meg kell szabadítani a magzatburoktól, különösen fuldokoni kezd. Segítsük ha az anyacica ránehezedik a kölykére. A nőstény szárazra nyalja kicsinyét, ettől az újszülött végre levegőt vesz, ha közben újjabb pici jön világra óvatosan mi töröljük meg a korábban született kiscicát majd tegyük vissza az anyjához hogy rögtön szopni kezdhessen. Az anyát szülési görcsök kínozzák, ezért győződjünk meg arról nem fekszik-e rá, és nem nyomja-e agyon valamelyik kicsinyét , anélkül hogy észrevenné. Ha bármilyen nyugtalanító jelenséget észlelünk  hívjunk állatorovst. Még könnyű szülés után sem árt megvizsgáltatni cicánkat és a kölyköket hogy egészségesek-e.

Megint csak hoztam néhány új avatart. x33 Szerintem szépek lettek, de ezt rátok bizom inkább =) Kutyásak, édesek, aranyosak, kölykök! :)

Sziasztok, amint azt ti is látjátok, új elite képek vannak! :) Nem rég szerkesztettem meg őket, szerintem aranyosak lettek, mint általában minden állatos kép. =) Ha nem találjátok magatokat szóljatok a chatbe, lehet hogy véletlen letöröltelek, mindenféle képpen szólj, nézd át őket hogy megtaláld magad! :) Szió

Haleyhó. :DDD Hoztam 6 kutyás illetve cicás új avatart! :) Saját készítés ;)
 

Sziasztok drágaságaim. :P Feltettem az új dizit. :) A régi már unalmas volt, és már több mint egy hetes volt, nem biztos csak úgy rémlik. Na mindegy, az a lényeg hogy lecseréltem a dizit, a képeket a menüpontoknál. :) Most neki állok az új elite képeknek, mindenkinek csinálok valami szépségeset, és a dizájnhoz illőt. Már meg vannak hozzá a képek, nagyon szépek lesznek az első 5 már kész is. Hamarosan felkerülnek az oldalra. Reménykedem hogy mindenkinek tetszik a dizájn, mert nekem annyira nem, de ez sikerült, ez van, másoknak tetszik és annak örülök. :) Ahooy. Amugy van egy új BLOGOS* oldalam, ha gondoljátok nézzétek meg :) www.oneday.gportal.hu

Vagy a régi korok tenyésztőinek is meggyult a bajuk velük? Amikor ez a téma kerül terítékre, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ezek a gondok csak minket terhelnek, a sok-sok évtizeddel vagy évszázaddal ezelőtti tenyésztők csak elvétve szembesültek ilyenekkel.Pontos információink nincsenek még néhány évtizeddel ezelőttről sem, még nagyobb távlatból visszatekinteni a témára pedig szinte képtelenség. Annyit azonban bizonyosra vehetünk, hogy a gének a világ kezdete óta azonos törvényszerűségeket követnek, tehát nincs okunk feltételezni, hogy elődeinknek könnyebb dolguk lett volna, mint nekünk. Hogy akkoriban nem volt például oly sok diszpláziás kutya? Nem tudhatjuk, hiszen a röntgenkészülék feltalálása XX. századi vívmány. Más örökletes betegségekre, rendellenességekre sem létezett egyéb szurő, mint a tenyésztő szeme. Nem tudjuk, a korabeli populációkban milyen arányban fordultak elő használati célokra alkalmatlan egyedek. Csak arról vannak hozzávetőleges információink, hogy ma hányadán állunk ezekkel. Az arányok persze változnak, hol javulnak a fajtajellegnek megfelelő kutyák javára, hol pedig romlanak. Attól függően, hogy milyen a mindenkori tenyésztői hozzáállás. És vajon mik azok a tényezők, amelyek ezt a hozzáállást befolyásolják?Manapság, különösen nálunk, Magyarországon - legalábbis én úgy látom -, legtöbben a kinológiai életben dúló rendezetlenségben vélik megtalálni az ok-okozati összefüggéseket. Azt hiszem ebben valóban sok az igazság, de ne érjük be ennyivel. Járjuk körül kissé, ezt a számtalan tenyésztőt érintő témát.A napjainkban egyre inkább erősödő megosztottság a kinológiai életben, közvetett oka a használatikutya-tenyésztést súlytó problémáknak. Hiszen azok a tenyésztők de nevezzük inkább e "jeles" részüket szaporítóknak, akik az egyik ebtenyésztő szervezet vagy akár fajtaklub követelményeit túlzottnak találják, előbb-utóbb csatlakoznak egy lényegesen lazább követelményeket támasztó csoportosuláshoz.Amivel közvetlenül hathatunk a populációk alakulására, az a szelekció. Ez lehet pozitív vagy negatív. Pozitív szelekció alatt azt értjük, amikor a kiváló tulajdonságokkal rendelkező egyedeket oly mértékben favorizáljuk, amilyen mértékben kívánatosnak tartjuk a tenyésztésben való felhasználásukat, negatív szelekció alatt pedig azt, amikor bizonyos előnytelen tulajdonságok miatt ezt megakadályozzuk vagy korlátozzuk.Ma talán valamennyi használatikutyapopulációban nagy arányban elterjedtek, mondhatnánk azt is, állományrészeket tesznek ki azok az egyedek, amelyek tenyésztésben tartása nem szolgálja az adott fajta javát. Vajon puliállományunkban milyen lehet a terelésre alkalmas egyedek aránya? Ugyanezt a kérdést feltehetjük valamennyi juhászkutyafajta - így a német juhászkutya - vonatkozásában is. Az agaraknál talán nincs olyan nagy baj, tekintettel a különböző agárfajták vonatkozásában alkalmazott szelekció hatékonyságára. A kotorékebek már látványosan különváltak úgynevezett munka és küllempopulációkra, csakúgy, mint az egyéb vadászkutyafajták. A szánhúzókat is elérte a szépségorientált tenyésztés őrülete. Azon már nem is csodálkozom, hogy még a legkeményebb őrző-védő fajták között is egyre nagyobbak a labilis idegzetű kutyákból álló állományrészek...Egy boxeres ringből hallottam a döntését magyarázó bíró szavait: "Ez a kutya azért kap csak jót, mert a ma már nem kívánatos, úgynevezett munkatípust testesíti meg." (!!!???) Kell ehhez kommentár? De hasonló megnyilvánulások hangzanak el a szánhúzó kutyák és egyéb használati fajták ringjeiben is. Az pedig az én szememben tényleg az utolsó csepp a pohárban, amikor a világelső használati fajta - a német juhászkutya - bírálatában is érvényesülnek ezek a szempontok. S mi még a tenyésztői hozzáálláson csodálkozunk? Hisz' a tenyésztő is csak ember! Szeretné, ha a kenneljéből kikerülő kutyák öregbítenék tenyészete hírét, nevét. Ez pedig manapság sajnos a kiállítási eredmények által lehetséges.Hogy egy champion fedezőkan "elvérzik" az ösztönpróbákon, már ha egyáltalán elviszik valamilyen tenyészszemlének kikiáltott rendezvényre, kit érdekel? Az, hogy egyes anatómiai tulajdonságok, amelyek a használati alkalmasságot lennének hivatottak célozni, már rég átmentek a legkülönfélébb torzulásokba, mit számít az? Attól még vidáman győzhet ma egy-egy olyan "munkakutya", amely gyakorlatilag súlyosan mozgáskorlátozott... A standard által körvonalazott hátvonalra, végtagszögellésekre történő szelekció során a tenyésztők, bírók nagy része olyan túlzásokra hajlamos, hogy az általuk alakított populációrészek egyedeiről gyakran még laikusok számára is nyilvánvaló az anatómiai torzulás.Az egyik CACIB kiállítás németjuhászos ringje mellett igen tanulságos és jellemző jelenetnek voltam tanúja nem is olyan régen. Miután a bíró CACIB-nak kiáltott ki egy olyan kant, amelyről köztudott volt abban az időben, hogy kutyaiskolának a közelében sem járt - de azért munkavizsgája volt -, a bírói kör mellett álló, idős, harcsabajuszú bácsi ajkait a következő kérdés hagyta el: "Tényleg nagyon szép, fényes szőrű a kutya, de tessék mondani, miért olyan nyomorult a hátulja?" Általános derültséggel fogadta a közönség a kérdést, amelyet a bíró hirtelen támadt zavarában válaszra sem méltatott. A kutya gazdája hordta le azután a "tudatlan" öregembert, aki nyilván az előtte csámpázó "sztár" inogó, rendkívüli mértékben túlszögellt hátulsó végtagjaira célzott.Azon már nem is nagyon lepődünk meg, hogy ezek a "tenyésztők" az idegrendszer próbájáról hallani sem akarnak. A teljesen hiteltelenné vált származási lapokat tekintve pedig tulajdonképpen egyenes következményként foghatjuk fel azt a hozzáállást, amely a felelősen gondolkodó tenyésztőket fajtaspecifikus klubok megalakítására késztette, hiszen ők fújtak először riadót szeretett fajtáik megmentése érdekében.Mindez tulajdonképpen nem pusztán magyar jelenség. Bár hazánkban a MEOE minden lehetséges dolgot elkövetett azért, hogy mindazokat a lelkiismeretes tenyésztőket kiábrándítsa magából, akik sokáig bizalmat szavaztak neki. Az összeomlás természetes következménye évszázados tevékenységének. Na de minden politika nélkül, hogyan lehetne vajon kilábalni, ebből a már-már reménytelennek tűnő helyzetből?Nagyon hosszú ideje meggyőződésem már, hogy mindaddig, amíg egy-egy kinológiai csoportosulás szakemberei olyan nézeteket vallanak, amelyek a könnyű eredményeket előnyben részesítik, amíg mindenfajtás allrounderek bírálják azokat a fajtákat, amelyekkel soha nem is foglalkoztak, addig a tenyésztők nagyobbik része a gyors siker és az ebből következő nagyobb gazdasági haszon reményében áhítattal fogja inni szavukat. És a valóban használati kutyákat tenyésztők örülhetnek, ha csak egy-egy elnéző mosollyal sajnálják le a már-már szélmalomharcnak tűnő áldozatos szakmai tevékenységüket.Tehát ha jó irányú változásokat szeretnénk, elsősorban törekednünk kellene a legkiválóbb szakemberek képzésére. Használati fajták esetében felejtsük el az allroundereket. Sőt, lehet, hogy "szentségtörésnek" minősül a következő kijelentésem: mindazoknak a bíróknak, legyenek azok küllem vagy teljesítménybírók, akik még egy elavult kinológiai struktúrában vizsgáztak, olyan vizsgáztatók előtt, akik tulajdonképpen maguk sem voltak szakemberek, ideje lenne valamilyen formában újra számot adniuk alkalmasságukról. Én ebben látom a megoldás kulcsát, hiszen hiába teszünk mindaddig bármit is, amíg a kvázi "szakember" azt mondja a ringben, hogy a munkatípus nem kívánatos! Egy munkakutyánál!!!

Hát üdv újra itt. Gondolom nem lep meg hogy 2010ben is itt vagyunk! :) Csak jöttem mindenkinek sikerekben gazdag új évet kívánni, remélem sokat buliztatok, és rengeteg pezsgőt ittatok, mindenkinek jól telt a szilveszter remélem! Hamarosan hozom a frisseket, és elne felejtsétek hogy mostantól a dizájn rendelés fizetős! Nem sokára lesz új dizájn, meg minden szoval lesz mit csodálni úgy gondolom. ^_^ meg ma még lecserélem az elite képeket. :) Sok-sok újdonságok, cikkeket és extrákat hozok. Szoval érdemes lesz a mai nap folyamán benéznetek. Különben köszönöm a 18. helyet a toplistán. :)

Hwow. Nem tudtam mit irjak címnek mert sok mindent szeretnék közölni szoval előszőr is mindenkinek sikerekben gazdag új évet kívánok! Remélem mindenkinek jól fog telni a szilveszter. :)
2010-ről;
Ne aggodjatok, 2010-ben is üzemelni fog az oldal, főleg hogy január.16.-án lesz az oldal 1 éves. :) Szoval nagy partyval és természetesen frissekkel készülök. ^_^ Szülinapunkon rengeteg új témával fog bővűlni az oldal. És még rengeteg újdongság fog várni, szoval 2010-től sem leszünk üresek és ugyanúgy üzemelni fogunk. És ugyabár suli lesz, szoval lehet hogy nem lesz mindennap friss de legalább 2 naponta fogok hozni. :) Illetve köszönöm a sok látogatást. Hoztam egy cikket { kutyás }. azt lehet olvasgatni. :)

kattints rá a képre a nagyobb méretért mert igy elvan mosodva, csak azért kicsinyitettem le mert különben kitolja az oldalt! ;)

..........................................................................................................

Viselkedési problémák megelőzése és kezelése kölyökkorban II.

Köztudott, hogy a kölyökkor a legérzékenyebb, a kutya jellemének legjobban befolyásolható időszaka. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy amilyen gyorsan a kutya megtanulja a helyes viselkedést, olyan gyorsan szívja magába mindazt, amit mi elrontunk a nevelése közben és ezeknek a kezelése már korántsem egyszerű feladat. Használjuk hát ki jól a kölykök formálhatóságát és vágjunk bele a helyes nevelés alapjaiba.
  Az első napok otthon
Az első és legfontosabb: határozzuk el magunkat, hogy szeretnénk jól nevelni a kutyát, szeretnénk, ha nemcsak elviselhető, de egyenesen jó társ cseperedne belőle. Ehhez azonban fontos, hogy az első naptól kezdve következetesen neveljünk és ebben az egész család közreműködjön – ez nem csak a mi dolgunkat könnyíti meg, de a kiskutyát sem zavarjuk össze, hogy ki ezt, ki azt követeli meg tőle. Egyvalamit azonban semmiképpen se felejtsünk el. Bármennyire is édes, az a szőrmók egy Kutya. Nem plüssmaci és nem kisbaba. Hát kezeljük őt annak megfelelően. A kutyának sem jó, ha nem megfelelően állunk hozzá. Számára az új család egy új falkát jelent, amiben mindenkinek megvan a maga feladata és a maga pozíciója. Ha a kiskutyában már az elején tisztázzuk, hogy ennek a falkának ő a legalján áll, sok későbbi viselkedési problémát kerülhetünk el (szeparációs félelem, agresszió, szökés…).
  Hazaérkezés
Hazaérkezés után az első pár óra úgyis a kiskutyáról szól… Hiába írnám, hogy ne loholjunk a nyakában, természetesen nem gondolom, hogy ezt bárki betartaná, de azt azért fontos, hogy már az elején hagyjuk meg a személyes terét. Hagyjuk, hogy induljon egyedül felfedezőútra, nézzen körül az új otthonában, ne kapdossuk fel, rakjuk arrébb, ha esetleg problémába ütközik. Hagyjuk rá, tanulja meg az elejétől kezdve, hogy amilyen galibába ő keveredik, abból neki is kell kimásznia. Ez a hozzáállás a későbbi időkben sok felesleges vonyítástól, ugatástól, segélykérő vinnyogástól ment meg bennünket. A legtöbb kutya bármit képes elérni, megoldani, de mint a kisgyerekeknél, számukra is egyszerűbb elsőre anyu után kiabálni aztán ha nem érkezik a segítség, akkor rászánja magát és megoldja maga.
  Az etetés
Elérkezik az első etetés ideje. Az étel egy tökéletes eszköz arra, hogy a kutyánkban elkezdjük tudatosítani azt, hogy hol a helye a falka sorrendjében. Mindig mi együnk először – az első pár etetés alkalmával lehetőleg az egész család vegyen benne részt - és a kutya csak utána. Hogy miért fontos mindez? Egy farkasokból álló falkában is mindig a falkavezér eszik először, és ha már ő jóllakott, akkor engedi a többit is enni. Ugyanezt kell eljátszanunk a kutyánkkal is. Készítsük elő a vacsoráját, azonban mielőtt odaadnánk neki, tegyünk pár darab sajtot, kolbászt, virslit a tányérja tetejére és látványosan fogyasszuk el, mintha az ő vacsorájából ennénk. Hiába ugrál, ugat, nyüszög, lökdösődik, tegyünk úgy, mintha ott sem lenne. Pár perc után pedig, amikor már nem ugrál annyira és a virsli is elfogyott, dobjuk elé a tányérját. Evvel a kis színjátékkal tökéletesen tudatosíthatjuk benne, hogy a vezér – jelen helyzetben mi – evett előbb…
  Az első éjszaka
Az első éjszaka a legtöbb kutya esetében az armageddon csúcspontja és ez teszi a gazdák tűrőképességét is a próbára. A legtöbb kiskutya képes úgy végigvonyítani az éjszakát, mint akit nyúznak. Ami nagyon fontos: ne engedjünk az erőszaknak! Sose engedjük, hogy a kutyánk az ágyunkban aludjon, az első éjszaka sem. A farkasoknál sem alhatnak az alsóbb tagok a falkavezér helyén, a falkavezér viszont bárkinek a helyén alhat, így is biztosítja, hogy ő a vezetője a falkának. Nagyon sok esetben eljut odáig a kutya, hogy a saját ágyukba nem engedi be a gazdáit… Ennek betartásával ez megelőzhető. Próbáljuk átvészelni az első napok vonyítását és az evvel járó kialvatlanságot. A kiskutya pár nap alatt megtanulja, hogy biztonságban van, a hisztivel azonban semmit sem ér el és miután az édes kis sípolásban ő is nagyon elfárad, hamar fel is hagy vele.
  Játék
Egy kölyök a nap legnagyobb részét képes lenne játékkal tölteni, azonban nagyon fontos, hogy mindig mindent a gazda kezdeményezzen, és ő is fejezzen be. Soha ne játszunk akkor a kutyával, amikor odajön hozzánk és leteszi elénk a labdáját. Soha ne akkor simogassuk, amikor odadugja a fejét, és édes kis szemeket meresztget ránk. A kölyöknek meg kell tanulnia, hogy nem vagyunk vele a nap minden órájában és mi nem arra vagyunk, hogy parancsszóra állandóan őt szórakoztassuk. Egy jól működő falkában mindig mindent a falkavezér dönt el, így azt is, hogy mikor mit csinálnak a falkatagok. Amikor a kutyánk a kezünkbe adja a labdáját és mi azonnal játékba kezdünk vele, akkor az ő akaratának engedelmeskedünk, így alá is rendeljük magunkat a sorban. Felnőtt kutyáknál gyakori probléma, hogy a kutya szeretné, ha a gazda megsimogatná, de ő épp nem ér rá, mire a kutya beleharap egy jó nagyot, hiszen ő megmondta, hogy meg kell őt simogatni. Ha már kölyökkorban betartjuk ezt az egyszerű szabályt a későbbiekben sem lesz evvel gondunk. Másik fontos a játékkal kapcsolatban, hogy sose hagyjuk elől a játékokat. Miután játszottunk (a mi kezdeményezésünkre), pakoljuk el a játékait. Ez azért lényeges, mert a játék a kutya szemében zsákmány, és amikor a gazda elvenné valamiért a játékot, a kutya morog, esetleg harap is, mert az az övé és, hogy merészel bárki hozzányúlni. Higgyük el, a kutya nem fog unatkozni, ha nem marad elől a játéka.
  Az első egyedül töltött percek
Ne kérjünk engedélyt a kutyától, ha elmegyünk otthonról. Felejtsük el az érzékeny búcsú gondolatát, mert ha így válunk el a kutyától, akkor jogosan csaphat hisztit, hogy ő nem is engedélyezte, hogy otthon hagyjuk egyedül… Egyszerűen, egyetlen szó nélkül hagyjuk őt magára. Természetesen az első alkalommal ne menjünk el Timbuktuig. Sétáljunk egy rövidet, és ha úgy halljuk, hogy a kutya csöndben van, akkor menjünk vissza a lakásba. Ám most se essünk abba a hibába, hogy a nyakába borulunk, hogy milyen okos volt. Mindig köszöntsük először a családot (így biztosítjuk pozíciójukat a falkában) és csak utánuk köszöntsük a kutyánkat úgy, hogy magunkhoz hívjuk. Ha ezt a pár apró dolgot betartjuk, megmenekülhetünk a szomszédok állandó fenyegetőzéseitől, hogy feljelentenek, mert egész nap vonít a kutya.