Lassan kinyílik a világ a kutyabarátok előtt, részletesebbé és átfogóbbá válik az információcsere, a kiállítási ring körüli felületes nézelődés mellett már tartalmasabb és tudományos kinológiai ismeretek is jönnek-mennek az országhatáron keresztül. Az egyik legrangosabb európai kutyás szakmai találkozón (Animal Learn Internationales Hundesymposium) Miklósi Ádám tartott előadást, Kökény Rita pedig magyar nyelvű fordítást készített az Amerikai Kennel Klub vezető egyénisége, Dr. Carmen L. Battaglia munkájáról, amely a Breeding Better Dogs honlapján keresztül mindenki számára elérhetővé vált. Címe: Korai idegrendszeri stimuláció A komoly érdeklődésre számot tartó eredeti tanulmány szerzője, Carmen L. Battaglia a Floridai Állami Egyetemen szerzett doktori fokozatot, és mint az Amerikai Kennel Klub bírója, kutatója és szakírója, évtizedek óta vezető szerepet vállal a minőségi kutyák tenyésztésének előmozdításában. Számos cikket és könyvet írt, folyamatosan szemináriumokat vezet, és gyakori, népszerű vendége az Amerikában rendkívül népszerű, háziállatokkal kapcsolatos televíziós és rádiós beszélgető műsoroknak. A tengerentúli tenyésztői klubok mindig örömmel fogadják a kutyatenyésztésről, tenyészállatok és kölykök kiválasztásáról szóló előadásait.

Hogyan lehet jó egy szép kutya?

Az utódok teljesítményképessége, pozitív vagy negatív tulajdonságai és az öröklődés közti összefüggések elemzésének alapjait Charles Darwin és Francis Galton rakta le. Az utóbbi évtizedek kutatásai szerint azonban a természetes adottságok összességét csak kb. 35%-ban teszik ki a genetikailag örökölhető tényezők, és kb. 65%-ban egyéb hatások (stimuláció, korai szocializáció, tréning, gondoskodás, táplálkozás, tartási körülmények stb.) a döntőek. A kutyatenyésztők új generációjának érdemes az ezekhez kapcsolódó tanulmányok alapján átgondolniuk, hogy mennyi jelentőséget tulajdonítanak a származási lapokon, törzskönyveken olvasható kiállítási eredmények felsorolásának, és mit, milyen módszerekkel tehetnek saját maguk az alomban született kutyakölykök tulajdonságainak javítása érdekében. A kutyák növekedése és fejlődése során három rendkívül fontos periódus különböztethető meg, amelyek hatással és befolyással vannak arra, hogy az egyed hogyan fejlődik és formálódik, majd végeredményében milyen kutya válik belőle: 

• első szakasz: korai idegrendszeri stimuláció;
• második szakasz: korai szocializáció;
• harmadik szakasz: kondicionálás, nevelés.

A témában eddig végzett kutatások mindegyike feltételezte, hogy a korai életkor a legfontosabb időszak a beavatkozásra, mivel ekkor a leggyorsabb a növekedés és a fejlődés. Ez az életszakasz a kutyáknál olyan időpont, amikor a szervezet testi éretlensége folytán fogékony és érzékeny egy korlátozott, de fontos ingercsoportra. A kutyakölykökön végzett EEG (elektroencefalogram) adatgyűjtés ideális az agyban zajló elektromos tevékenység mérésére, mivel kivételesen érzékeny az izgalmi és érzelmi stressz állapotok, valamint az oxigénellátás és légzés változásaira. Az EEG-mérések azt mutatják, hogy azok a kutyakölykök, melyek korai stimulációs leckéket kaptak, gyorsabb ütemben válnak éretté, és jobban teljesítenek bizonyos problémamegoldó teszteket, mint nem kezelt alomtestvéreik. A kísérletek kimutatták, hogy minél inkább megvonják a kutyakölyköktől a stimulációs és interakciós gyakorlatokat korai fejlődésük során, annál kevésbé képesek később az együttműködésre, beilleszkedésre és alkalmazkodásra.

A korai idegrendszeri stimuláció

• megnövekedett szív- és érrendszeri teljesítmény (pulzusszám);
• erősebbé váló szívverés;
• erősebbé fejlődő mellékvesék (adrenalin termelés);
• nagyobb stressztűrő-képesség;
• fokozott ellenállás a betegségekkel szemben.

A fordító szemével

Kökény Rita, aki a bevezetőben említett magyar nyelvű fordítást készítette a „Korai idegrendszeri stimuláció” c. munkáról, készségesen egészíti ki saját véleményével a fentiekben leírtakat.

Mikor és hogyan szereztél tudomást arról, hogy létezik a kölyökkutyák korai stimulációja, és hogy ez előnyt jelenthet a kutyák későbbi életében?

– 2002-ben, az interneten olvastam róla. Majd ezt követően kapcsolatba léptem Dr. Battagliával, engedélyt kértem tőle az anyag magyarra fordítására, nyilvánosságra hozatalára, illetve a saját labrador tenyészetemben való használatára Ezt meg is kaptam; ezek után került fel a magyar nyelvű pdf-anyag az ő honlapjára. Mivel a hasonló magyar nyelvű anyag meglehetősen ritka, így a keresők általában az én fordításomat találják meg
– ha egyáltalán valaki ilyen vonatkozású írást keres a neten. Hány alomban, hány kölyök esetében alkalmaztad a módszert, és mik a személyes tapasztalataid, milyen előnyöket adhat ez a tenyésztőknek, illetve a kölyökkutyák későbbi tulajdonosainak?
– Eddig négy alomban, összesen 28 kölyökkutyán végeztem el az előírás szerinti gyakorlatokat. A tapasztalataim nagyon pozitívak: Sokkal könnyebb a kölyköket szocializálni, nyugodtabbak, rendkívül gyorsan alkalmazkodnak az új élethelyzetekhez. Rendkívül könnyen és gyorsan tanulnak. Ami pedig nagyon fontos az én esetemben, aki nagy jelentőséget tulajdonítok a kutyák igazi vadászmunkájának, hogy jóval korábban kezdhető el komolyabb képzésük, tréningjük, és sokkal jobban megmaradnak bennük a már megtanult dolgok. – A divatos társasági kutyafajták esetében, amelyeknél nincs munkavizsga, tenyészszemle is csak úgy-ahogy, s ahol még inkább az a lényeges motivációs tényezője a tenyésztőnek, hogy gyorsan és sok egyedet adjon el, mivel lehetne meggyőzni a tenyésztőket arról, hogy ezt érdemes csinálni?
– Fogalmam sincs, mert az e fajtákat tenyésztők nagy részének egyetlen célja van: a pénz, és az, hogy ehhez minél kisebb költséggel és erőfeszítéssel hozzájussanak. Nem hinném, hogy 12-14 napon át rááldoznák azt a napi 10-20 percet az alomra. A másik dolog, hogy akikhez ezek a kutyák kerülnek, azok részéről általában nincs igény és elvárás arra, hogy jobban szocializálható, megfelelőbb karakterű kutyákat kapjanak. Szerinted a magyar tenyésztők között miért ismeretlen, miért nem elterjedt ez a módszer, ez a lehetőség, holott ezáltal „jobb” kutyáik lehetnének?
– Mert nagyon sokan nem jobb, hanem csak szebb kutyákat szeretnének tenyészteni. Hogy csak a magam által jól ismert, jelenlegi hazai labradorállományt említsem, a helyzet sajnos eléggé szánalmas. A munkakutyások között németjuhász-tenyésztőkről tudok, akik kipróbálták a stimulációs tréninget, s a Bulawayo Baobab rhodesian ridgeback-kennelnél Kertész Melindának vannak szintén jó tapasztalatai. Tehát aki valóban a „jobbat” szeretné tenyészteni, az azért szerintem használja és csinálja, csak nem veri nagydobra. A régi szokás és beidegződés alapján a tenyésztők titokban tartanak szinte mindent, ami a fedeztetés és az alom körül történik, nem nagyon lehet információhoz jutni. Ezen természetesen lehet változtatni, mert végül is például ez a teszt lehetőség egyáltalán nem titok, az interneten keresztül hozzáférhető, és akár a Melinda, akár én szívesen állunk tapasztalatainkkal, eredményeinkkel minden érdeklődő rendelkezésére. A korai szocializáció A legkorábbi vizsgálatokat és megfigyeléseket, melyek a kutyák szocializációjának létezését kutatták, Scott és Fuller (1964) végezte. A mai napig a legtöbb kutató egyetért abban, hogy a kutyák vonatkozásában a megfelelő szocializáció hiánya általában helytelen viselkedést eredményez, és gyakran nemkívánatos agressziót, mértéktelenséget, félelmet, szexuális zavarokat produkál. Szintén az USA-ban végzett kutatás szerint az átlagos kölyökkutyák agyának térfogata a születést követő nyolcadik hét végére eléri a 40-50 cm3-t Az ezt követő két hónapban kb. 70-80 cm3-esre fejlődik, majd az egyéves kor elérésének időpontjára eléri a kifejlett kutyákra jellemző kb. 100-110 cm3 térfogatot. Az agytérfogat növekedésének követéséből egyértelműen az következtethető ki, hogy a kutya életét, viselkedését, karakterét, jellemét döntően befolyásoló idegrost-összeköttetések túlnyomó része az állat 6 és 16 hetes kora közötti életszakaszban, az agytérfogat növekedésével arányosan fejlődik ki. Ebben az úgynevezett szenzibilis, érzékeny időszakban két dolog lehet rossz hatással a kutyakölykökre. Az egyik az elégtelen társas érintkezés (pl. „Ne vigye le az utcára, mert még nem kapta meg minden oltását!") negatívan befolyásolhatja a megfelelő érzelmi fejlődést, ami káros hatással lehet az emberhez való kötődés kifejlődésére, valamint a szociális és lélektani fejlődésre. A másik a túlzott anyáskodás (pl. „Gyere ide az ölembe, amíg azt a nagy németjuhászt elviszik a fenébe…”), a tapasztalatszerzési és kapcsolat felvételi lehetőségektől való elzárás, az elszigetelés a fajtársakkal való találkozásoktól és az olyan helyzetektől, melyeknek jelentős hatásuk van a növekedésre és fejlődésre. Ez a túlzott anyáskodás, védelem, elkényeztetés összességében függőségi viszonyba kerülő, szociálisan rosszul alkalmazkodó és néha érzelmileg zavart egyéniséget eredményez. Ezek a kutyák gyakran válnak betegessé és csüggeteggé, hiányzik belőlük a rugalmasság, és képtelenek az egyszerű társas alkalmazkodásra. Ivarérett korukra általában képtelenekké válnak a produktív együttműködésre vagy a sikeres kommunikációra. Ajánlott tehát a korai szocializációt kismértékű stressz hatásokkal, átgondoltan és mértékletesen kivitelezni. Az egyedüli veszély abban lehet, ha a gazdi nem tudja, hol vannak a túlzott vagy túlságosan kevés ingerlés küszöbei.