Azt szoktuk volt mondani: ahhoz, hogy egy kutyást megnyerjünk a kutyás sportnak (és itt nem csupán a versenyre gondolok), először is egy jó kutyára van szükség, amely már a kezdet kezdetén jól működik, és nem kell vele meggebedni apró kis eredményekért. Ezenfelül szükség van megfelelő infrastruktúrával ellátott kutyás objektumokra, valamint jól képzett, intelligens tanítómesterekre. Ezzel szemben mi van ma? Egy-két alapítványi iskola, melyeket jórészt a MEOE-től kerültek át a rendszerváltás idején; színvonal és szabályos működés, gazdálkodás enyhén szólva is kétségbeejtő. Nem véletlenül hagytam végére azt a talán tucatnyi kutyaiskolát az egész országban, ami úgy áll össze, hogy a fent említettekből akad egy-egy tiszteletteljes kivétel. Ezek azok a magán- vagy kis egyesületi objektumok, amelyek már hellyel-közzel képviselnek valamiféle színvonalat, működésük is többnyire hivatalos, bár a személyi háttér ezekben is kissé foghíjas. Mindezeket nem pejoratív éllel írtam, csak mielőtt különböző módszerekről beszélünk, jó tudni, hogy hová is szórjuk a gyöngyöt. Reménykedjünk benne, hogy néhány szem azért jó helyre gurul. Ezek után akkor hát lássunk néhány gyöngyszemet Dildei úr prezentálásában, a nyomkövetés tanításának megkönnyítése érdekében! Nyomkövető-munka a Dildei-módszer szerint A cél a lépésenkénti nyomkövetés, lábnyomról lábnyomra. A tempót nem befolyásoljuk a pórázzal, hanem a kutya saját maga határozza meg. A nyomfektetésnél azt kell elérnünk, hogy a talaj szaga domináljon. Ezt puha talajon történő nyomfektetéssel érhetjük el. Lehetőleg ne legyen növényzet: a személyes szag „elakad” a növényzetben. Ha a kutya így jutalmat és megelégedést talál, úgy ezt ezzel a típusú nyommal összekapcsolja, és lassan, korrekt módon, lábnyomról lábnyomra fog keresni. A kutyát motiválnunk kell, hogy hosszabb ideig koncentráltan keressen.

A koncentráció a sebességtől függ, ezért azt kell elérnünk, hogy lassan keressen. Gondoskodnunk kell arról, hogy a kutya hosszú ideig hibátlanul, koncentrálva nyomkövessen. Ezt úgy érhetjük el, ha kedvező feltételeket teremtünk, egyszerű nyomot fektetünk. A motivációt magas szinten fenn kell tartani. Gyakori hiba a nehézségi fok túl gyors emelése. A kutyának a nyomot a segítségünk és javításunk nélkül, magától kell megtalálnia, mivel ezek gyakori problémák okozói a nyomon. Ezért a következő feltételeknek kell megfelelni: 1. megfelelő terület; 2. nyomfektetés (a nyom felépítése); 3. a kutyát gondosan elő kell készíteni a nyomra, és nyugodtan a nyomhoz vezetni. Csak puha szántást használjunk, látható lábnyomokkal: ez jól ellenőrizhető. A mély benyomódásokban erősebb talajszag keletkezik. Az sem baj, hogy a kutya látja a lábnyomokat: ő más perspektívából látja, ezért nem lát olyan távolra. A kutya nem tanul meg szemmel keresni, a szaglása dominál. A mély lábnyom előnye, hogy a kutyának mélyen bele kell dugnia az orrát, hogy az élelmet kivegye, így intenzívebben veszi fel a szagot. A jutalomfalatot a saroknyomba tesszük, így a kutya nem veszi túl korán észre. A jutalomfalatnak megfelelő méretűnek kell lennie. Ha túl nagy a falat, a rágás eltereli a figyelmét, és kihagy egyes lépéseket. Ha túl kicsi, nem kelti fel kellőképpen a kutya érdeklődését. Fontos a kutyához hangolt lépéshossz: a túl kicsi lépésekkel türelmetlenséget, ingerültséget kelthetünk a kutyában, ennek következtében szintén kihagyhat lépéseket. A hosszú lépések engedik a kutyát nyugodtan és folyamatosan keresni. A jutalom nagyságával, a lépéshosszal és a pórázzal határozzuk meg a sebességet. A nyom fektetése Az a feladatunk, hogy a nyom helyes lefektetésével a keresés stílusát befolyásoljuk, és a kutya számára kedvezővé tegyük, a kutyával összehangoljuk. A lépéshossznak normálisnak kell lennie, ugyanúgy a szélességnek is. A nyomkövetésnél megfigyeljük a kutyát: ha túl gyorsan keres, megnöveljük a lépéshosszt vagy a jutalomfalat méretét. Jutalomfalatként kis „hurkadarabok” (inkább virsli) megfelelőek. nyomkovetes2.jpg A szimatkatlan ne a megszokott, számtalan falattal telerakott háromszög legyen, mert a kutya túlságosan látja az élelmet. A katlan egyetlen, szorosan egymás mellett fekvő lépéspár legyen, amelybe egyetlen falatot teszünk. Kezdetben a nyom csak a katlanból, néhány méter nyomból, és a végén ismét az egymás mellett fekvő lábnyomokból áll. A végére tehetünk egy kicsivel több élelmet, de nem túl sokat, hogy a nyomon lévő élelem legyen a motiváció, és ne a nyom végén lévő. A nyom végén ugyanezért játszani sem szabad. Dildei csak felnőtt kutyákkal kezd el foglalkozni, és csak négyhetente nyomkövet, mert szerinte a fiatal kutyát könnyű túlterhelni. Az elindulás. A kutyának nyugodtan és folyamatosan kell elindulnia. Ha elérte az első falatot, fontos, hogy a pórázt lazán hagyjuk. A túl feszes póráz a kutyát túlságosan ösztönzi az előrehaladásra. Nem szabad túl erősen befolyásolni sem, mert attól ideges lesz. Ha a kutya nem veszi fel rögtön a szagot, a kutyavezetőnek nem szabad segítenie, és nyugodtnak kell maradnia: a kutyának magától kell rátalálnia. Ha a kutya eltér a nyomtól, csak a pórázzal segíthetünk neki finoman, de a kutyavezetőnek mozdulatlanul kell maradnia. A kutyának az elejétől fogva azt kell megtanulnia, hogy önállóan találja meg a nyomot. Az ebnek kedvező feltételeket biztosítunk, így saját magát tanítja. Magára hagyjuk a kutyát a nyomon, és jól megfigyeljük. Ha problémái vannak, a következő nyomot optimálisabban kell lefektetnünk. A kutyát nem a pórázzal, nyakörvvel vagy beszéddel befolyásoljuk, hanem a nyomfektetéssel. Ha felemeli az orrát, a kutyavezető akkor is nyugodt marad, nem befolyásolja a kutyát, hanem megvárja, amíg az magától újra felveszi a nyomot. A végén engedjük, hogy megegye az élelmet, majd nyugodtan elvezetjük a nyomtól. Ha a kutya a nyomon túl ideges, megpróbálhatjuk megetetni nyomkövetés előtt. Ha túlságosan húz a kezdőponthoz, megpróbálhatjuk élelemmel elterelni a figyelmét. Pórázzal ne avatkozzunk be! Ha a kutya túl gyorsan keres, kihagy néhány lábnyomot, és túl gyorsan a végére akar jutni, kezdetben keskenyebb oldaltávolságot hagyjunk a lépések közt (túl nehéz a kutyának a fejét jobbra-balra mozgatni), így a lábnyomok szinte egyvonalban lesznek. Ha ez nem elég, növeljük a lépéshosszt, lehetőleg keskeny lépéstávolság mellett. Ha a kutya lassabb lesz, ismét normál nyomot fektethetünk. A pontosság Dildei szerint a kitartás gyakorlása nem olyan fontos, mint a pontosság. Ha a kutya 60-80 lépést korrekten és koncentráltan keres, megtalál minden falatot és felveszi, akkor kezdhetjük a törés tanítását. Itt is fontos, hogy a kutya segítség nélkül dolgozzon. Fontos, hogy hogyan fektetjük le a törést. Figyeljünk, hogy a törés illeszkedjen a lépésekhez: bal/jobb. A törés után 20-30 lépést fektetünk, és dupla lépéssel befejezzük. Ha túlmegy a törésen, a kutyavezető megáll, és nyugodtan megvárja, míg a kutya rátalál. A nyom teljes hossza ebben a stádiumban kb. 100 lépés, egy töréssel. Nem sok törést kell gyakorolni, hanem keveset, de pontosan. Tárgyak Ha a kutya már tud törni, elkezdhetjük a tárgyjelzést. A fektetést közepes motivációval és stresszmentesen célszerű tanítani. Kezdetben viszonylag nagy tárgyat helyezünk a nyom végére, a törés után 20 lépéssel, és élelmet teszünk rá. Amikor a kutya a tárgyhoz érve megáll és megeszi az élelmet, ökölbe zárt kezünkben élelmet tartva a kutya mellé lépünk, kezünket a tárgyra tesszük. A kutya lefekszik, és megjutalmazzuk. Ebben a helyzetben többszöri jutalmazással rögzítjük a kutyát, majd a tárgy felvétele után tovább etetjük (a földről, és nem kézből vagy a tárgyról). Ha a kutya egy törést és egy tárgyat már nyomkövet, továbbléphetünk a két törésre, legföljebb 200 lépéses nyomon. A nyomfektetés időtartama Dildeinél nem igazán fontos, kb. 15 perc. Ha két töréssel korrekten nyomkövet, beépíthetjük a második tárgyat. Ezt az első törés után kb. 30 lépésre rakjuk. A tárgy után következő 2-3 lépésbe ne rakjunk falatot. A fekvő kutyát újra és újra stabilizáljuk a falattal, ezután számára jól láthatón elhelyezünk egy falatot az első üres lábnyomba, és „Keresd!” vezényszóval elindítjuk. Ezt követően következhetnek a további nehezítések: hegyesszögű törés, növényzet, ívek, zavaró nyomok, de mindig csak annyi, hogy a kutya korrekten keressen. A jutalomfalatot még nem építjük le. Ha a kutya szemmel keres, eltereléseket fektetünk. A kutya letér az elterelésnél, hagyjuk, hogy túlhaladjon néhány lépést, majd észleli, hogy ott nincs falat, és javít. Az idő múlásával a falatokat ritkítani kell, és rendszertelenül lerakni. Ha véletlenül füvön nyomkövetnénk, a katlannak és a befejezésnek akkor is szántásban kell lennie. Az élelem elhagyása Kb. egy éven keresztül minden lépésbe falatot teszünk, és puha szántásban nyomkövetünk. Kb. 10 héttel a vizsga előtt a második vagy harmadik száron a harmadik-negyedik lépéstől elhagyjuk a falatokat. Ezt néhányszor megtesszük. Ha ez már jól megy, hat héttel vizsga előtt az első száron és a az első törésben nem teszünk le falatot. Normál esetben a kutya megérti, hogy ha kitartóan nyomkövet, a végén ismét élelmet talál. Ezt néhányszor megtesszük, de közben újra és újra komplett nyomokat is fektetünk, amelyeken végig jutalomfalatot alkalmazunk. Így teszünk a 3-as vizsgáig (3-4 éves kor). Akkor egyik napról a másikra elhagyunk minden jutalomfalatot a nyomról, a tárgy kivételével. A kutya ilyenkor picit gyorsulhat, amit már kis pórázhasználattal korrigálni tudunk.