A macska által kiadott egyedi Hanganyag hangot?*, a „miaú” hangutánzó szóval, illetőleg ennek változataival szokás leírni a legtöbb európai nyelvben és a mandarin kínaiban is. Ennek megfelelője például a japán nyelvben a „njiú”, „njú” vagy „njin”; a koreaiban a „jiong” vagy „njiong”, az arabban pedig a „maúa” vagy „naú”. A thai és a lao nyelvben a „meioú” szó szolgál a macska megnevezésére. A dühös macska hangját James Joyce, Ulysses című regényében a „mkgneó”, „mrkgneó” és a „mrkrgneó” szavakkal írta le.[1] A hang különböző változatai eltérő jelentést hordoznak. Az állat más hangokat használ fájdalom jelzésére, (etetés vagy játék céljából történő) figyelemfelhívásra és üdvözlésre. Egyes példányok gyakran kommunikálnak hang útján, mások pedig ritkábban. Míg a kutyák mintegy 10 féle hangjelzést ismernek, a macska körülbelül 100-at használ (őséhez, az afrikai vadmacskához hasonlóan, melynek azonban kissé mélyebb a hangja). A kölykök hívóhangja magas, cincogásszerű, idővel azonban mélyebbé válik. Az ivartalanított macskák, különösen a hímek hangja közelebb áll a kölykökéhez, mint a felnőttekéhez. 2002-ben, a Cornell Egyetem kutatói megállapították,[2][3] hogy a mélyebb és hosszabb hangok az állat türelmetlenségét fejezik ki, például amikor éhes, így követeli az ételt.