A kutatók úgy vélik: a kutya agyát és viselkedését azért is érdemes vizsgálni, mert  az emberrel történt hosszas együttélése során nagymértékben alkalmazkodott hozzánk, fokozatosan szinte „mesterséges” fajjá alakult, és tükrözi az ember társas viselkedésének fontos elemeit.A kutya és az ember kommunikációja között érdekes párhuzam létezik- tudósít a Science tanulmánya a magyar kutatók méréseire hivatkozva. E hasonlóság valószínűleg a háziasítás eredménye - állapítják meg a magyar kutatók.

A kísérletsorozat alapja az úgynevezett "A-nem-B" hiba vizsgálata volt. A jelenség az egy év alatti csecsemők viselkedésére jellemző. Gyakran elfordul ugyanis, hogy ha egy kisgyermek szeme láttára többször ugyanoda rejtenek el egy játékot ("A" helyre) akkor hiába teszik utána láthatóan máshová ("B" helyre), a gyermek akkor is megszokott dugihelyhez ("A") tér vissza a játékért.

A kutatócsoport vizsgálata szerint e furcsa hiba elsősorban arra vezethető vissza, hogy a kisbabák a feladatot nem keresésnek értelmezik, hanem tanítási-ismeretátadási helyzetnek tekintik. Vagyis valamilyen általánosítható információt ragadnak meg: „hohó, a keresett tárgy rendszerint az első helyen található”. Korábbi megfigyeléseik (amelyekről a Science folyóirat szintén beszámolt) már igazolták, hogy a csecsemő érzékenyen reagál a közlést sugalló kommunikációs jelzésekre is, mint például a szemkontaktusra vagy a megszólításra. Ilyen helyzetekben elméje nagyon speciális, tanulásra kész „üzemmódba” kapcsol.A most megjelent vizsgálat azon a feltételezésen alapult, hogy a kutyák különleges fejlődési múltjuk miatt számos olyan szociális képességgel rendelkeznek, mint az emberek. A kutatók tehát feltételezték, hogy a fent leírt keresési kísérletben a kutyák viselkedése a csecsemőkéhez hasonló lesz.Az eredmények igazolták: a kutyák viselkedése és reakciói ilyen helyzetekben nagyon hasonlítanak a csecsemőkhöz. Az ebek is ragaszkodtak az üres helyhez, ahol korábban többször rátaláltak már a keresett tárgyra és ezért jutalmat kaptak. A díjazást ugyanis úgy értékelték, mint tanulásuk dicséretét. Viszont, ha a tanítási-ismeretadási jelek hiányoztak, akkor a kutyák – a kisgyerekekhez hasonlóan – könnyedén megtalálták az eldugott tárgyat az új helyén is.