A cica hangulatának változását először mindig az arckifejezés megváltozása jelzi, a testtartás csak ezután fejezi ki az éppen aktuális kedélyállapotot. Az elégedett, nyugodt cica általában a hátsó lábain üldögél, farkát maga köré csavarja. A nyugtalan macska lelapulva kuporog, mellső mancsait szügye alá húzva, farka szorosan a teste mellett van. A macskák figyelemmel kísérik egymás testtartását és tiszteletben tartják az elzárkózás igényét. Ha viszont a másik cica magasabb helyt foglal el a ranglétrán, akkor az éppen pihenő állat alázatosan elhagyja a terepet. A felpúposított hát a túlerővel szembeni félelem jele, a macskák jellegzetes testtartása. Ezt a kölykök gyakran próbálgatják nagyobb, erősebb fajtársaikkal vagy kutyával, idegen emberrel szemben. A testtartás jellegzetes: a macska felpúposítja a hátát fordított U alakban, szőrét felborzolja, hogy nagyobbnak tűnjön, és széltében helyezkedik el. Farkát kampószerűen lefelé görbíti. Ez a póz a többi macska számára igen fenyegető, ijesztő hatást kelt, megfélemlíti az ellenfelét, harc nélkül győzedelmeskedik. Azonban ha a másik állat mégsem hátrál meg, akkor a cica megfutamodik, és sebesen elszáguld. Ebből is látszik, hogy ez a testtartás csak blöff és nagy adag félelemmel társul.
A macska farka barométerként funkcionál. Amikor simán lóg, akkor a cica hangulata normális, az üvegmosókefe-farok riadalmat jelent. Ha lelapítja a testét és hátrameredő farka meg-megrándul, akkor a macska éppen nagyon koncentrál valamire vagy feszült valamitől. A függőlegesen égnek meredő farok az állat nyájas hangulatát jelzi, így köszöntik egymást a rég nem látott macskák, és a kiscica is így üdvözli anyját. Ha a macska ide-oda csapkod a farkával, akkor biztos, hogy a következő pillanatban megvalósítja elképzeléseit.Amikor két idegen macska találkozik, akkor első dolguk, hogy alaposan megszaglásszák egymást. Testüket lelapítják, fejüket amennyire csak tudják, előrenyújtják. Egyik fél részéről sincs igazán bizalom. Eszményi esetben a macskák tovább szaglásznak egészen a végbélnyílásig. Egyikük sem akarja, hogy a másik közel kerüljön a genitáliáihoz, így egy darabig csak forgolódnak. Ha a fülek ilyenkor kíváncsian előremutatnak, akkor a találkozás általában békésen, barátságosan zajlik le, az egyik cica felcsapja a farkát, és hagyja megszaglászni a hátsóját. Utána cserélnek, és a másik szaglássza végig az első cicát. Miután befejezték az ismerkedést, mindketten mennek tovább a maguk útján.Sajnos azonban a legtöbb esetben nem így zajlik le a találkozás két macska között. Már a kölcsönös szaglászás kezdeti lépéseinél megszakad a folyamat, ugyanis az egyik macska szaglászná a másikat, de az nem akarja, ezért fülét lelapítja, sunyin hátrahőköl. Amennyiben az első cica folytatná a közeledést, úgy a másik fújni, köpködni kezd, esetleg pofonokat osztogat. A rangsorban lejjebb álló rendszerint ilyenkor elfut, a másik pedig utána megy, és próbálja megint szaglászni, de ez általában nem szokott sikerülni, mert a félénkebb állat megint eliramodik. Ez a játék többször megismétlődhet. A folytatás a bátrabb, erősebb macskán múlik: vagy hagyja elfutni félénkebb társát és ő is továbbmegy a saját útján, vagy utána iramodik és nekimegy a másiknak.A macskák egymás között nagyon jól megértik egymást, nincsenek kommunikációs nehézségeik. Ez egyaránt vonatkozik a házicicusokra és a nagyvadakra is. Viselkedési gesztusaik nagymértékben hasonlóak, kizárt a félreértés lehetősége.
|